Stumpf-Biró Balázs a futureBIZ konderencián elhangzott előadásában a modern ipari társadalom fenntarthatatlanságát és annak globális hatásait tárgyalta, azzal a céllal, hogy hogy felhívja a figyelmet a fenntartható jövő érdekében tett sürgető intézkedések fontosságára. Összefoglaló cikkünk bemutatja az exponenciális növekedés veszélyeit, különös figyelmet fordítva a természeti erőforrások kimerülésére, a műanyagok globális problémájára és az éghajlatváltozásra.
Napjaink modern társadalmában a fenntarthatóság és a környezeti hatások kezelése egyre fontosabb kérdésnek számítanak. Az ipari civilizáció fejlődése és az exponenciális növekedés eredményeként a természeti erőforrások kimerülése, a globális felmelegedés és a környezetszennyezés egytől egyig komoly kihívásokat jelentenek.
Ahhoz, hogy képesek legyünk biztosítani bolygónk jövőjét, sürgősen olyan fenntartható megoldásokat kell keresnünk, amelyek nemcsak a gazdasági növekedést szolgálják, hanem figyelembe veszik a környezeti és társadalmi hatásokat is. De hogyan érhetjük el tehát a valódi változást a fenntarthatóság terén?
Az exponenciális növekedés csapdájában – A modern civilizáció fenntarthatatlanságának kihívásai
Az elmúlt évtizedekben az emberiség egyre gyorsuló ütemben alakította át maga körül bolygót, amit a kutatók a „nagy gyorsulás” (great acceleration) korszakaként írnak le. Ennek jellemzője, hogy szinte minden mutató exponenciálisan növekszik: a népesség, a gazdasági termelés, az energiafogyasztás, valamint a természeti erőforrások felhasználása és a környezeti szennyezés is. Az emberiség ennek ellenére továbbra is hajlamos lineárisan gondolkodni. Ez azt jelenti, hogy a változásokat egyenletes tempójúként érzékeljük. Azonban a valóságban sok folyamat, különösen a természeti erőforrások kihasználása és a negatív környezeti hatások exponenciálisan növekednek.
Hogy ez pontosan mit jelent, azt kiválóan szemlélteti a Petri-csészébe helyezett baktériumok példája. Ezen baktériumok folyamatosan osztódnak számuk percenként duplázódik, a 60. percre pedig teljesen betöltik a rendelkezésre álló teret. A legtöbben azt feltételezik, hogy a félig telt állapot valahol a folyamat közepén következik be, azonban az exponenciális növekedés sajátosságai miatt erre mindössze egy perccel a vége előtt, az 59. percben kerül sor.
Hasonló helyzetben vagyunk ma mi is: miközben még van mozgásterünk és rendelkezésre álló erőforrásaink, kevesen vesszük észre, hogy a valódi válság már csak egy lépésre van tőlünk.
Az ipari civilizáció és következményei
A modern ipari civilizáció hatalmas mértékben támaszkodik a természeti erőforrásokra, amelyek felhasználása szintén exponenciális növekedést mutat, ennek következtében nemcsak a környezetet terheli, de a természeti erőforrások kimerítése szempotjából is egyre komolyabb problémát jelent. Két fő problémakört különíthetünk el: kimenetei és bemeneti problémákat.
Kimeneti problémának tekinthetők a hulladék- és szennyezésképződés, a széndioxid és egyéb üvegházhatású gázok kibocsátása, amely hozzájárul a klímaváltozáshoz és a bioszféra pusztulásához. Míg bemeneti problémáknak tekinthető az energiahordozók, ércek, és egyéb nyersanyagok fokozatos kimerülése, ami hosszú távon az ipari civilizáció működését is veszélyezteti.
A természeti erőforrásokat két fő csoportba oszthatjuk:
- Megújuló erőforrások: Ide tartoznak a levegő, a víz, a talaj, a növények és az állatok. Amennyiben fenntartható módon használjuk ezeket, képesek megújulni. Azonban, ha a fogyasztás meghaladja a regeneráció ütemét, akkor azok végérvényesen kimerülhetnek.
- Nem megújuló erőforrások: Ezek jelentik az ipari civilizáció alapjait, mint például a fosszilis energiahordozók (szén, olaj, földgáz) és a nyersanyagok, amelyek csak geológiai időléptékben képesek megújulni, ami az emberi társadalmak számára nem releváns.
A víz kérdése kiemelten fontos, hiszen bár bolygónk felszínének nagy részét víz borítja, ennek mindössze 2,5%-a édesvíz, és csupán ennek egy töredéke hozzáférhető ivóvízként. Az éghajlatváltozás, a szennyezés és a túlzott vízfogyasztás egyre nagyobb nyomás alá helyezi a vízkészleteket, miközben a tiszta vízhez való hozzáférés alapvető emberi szükséglet.
A műanyag hulladék és annak globális hatásai: Az újrahasznosítás szükségessége a fenntartható jövő érdekében
A globális hulladékprobléma egyik legfőbb okozója a műanyag, amelyből évente mintegy 550 millió tonnát állítunk elő világszerte. Ha ez a trend továbbra is folytatódik, akkor 2030-ra – azaz mindössze öt év múlva – a műanyaggyártás mennyisége akár megnégyszereződhet. Ennek ellenére a műanyagok újrafelhasználásának aránya rendkívül alacsony. A világ műanyag hulladékainak mintegy 80%-a nem kerül újrahasznosításra. A legtöbb műanyaghulladékot elégetik, de nagy része a föld alá, illetve az óceánokba kerül.
Az egyik legnagyobb probléma, hogy a hulladékok nagy része nem kerül vissza a gazdasági körforgásba, így hatalmas mennyiségben szennyezi a szárazföldet és a vizeinket is. A műanyag rendkívül lassan 4-500 alatt bomlik le, amivel a legnagyobb probléma, hogy a hulladék ezalatt az idő alatt folyamatosan törik és egyre kisebb darabokra aprózódik, úgynevezett mikroműanyaggá válik. A mikroműanyagok milliméter ezredrésznyi darabokra töredeznek, és az óceánokban való jelenlétük jelentős problémát okoz, mivel az ezekből keletkező anyagok beszivárognak az élővilágba, nemcsak az ottani ökoszisztémát, hanem a teljes táplálékláncot befolyásolva.
Nem véletlen, hogy a mikroműanyagok felfedezése és az általuk okozott problémák világszerte egyre nagyobb figyelmet kapnak, hiszen a kutatók már olyan helyeken is megtalálták őket, mint az Alpok, a Himalája teteje, a Szahara, sőt még a Marianna-árok legmélyebb részein is. Ezek az anyagok az elmúlt évtizedekben részei lettek a víz körforgásának, így bekerültek a táplálékláncba, aminek köszönhetően a vízben lévő mikroműanyagok is eljutnak az emberekek szervezetáig. A legújabb kutatások szerint, például New Yorkban, a csecsemők köldökzsinórvérében is találtak mikroműanyagokat, amelyek több ezer vegyi anyagot tartalmaznak.
A probléma olyannyira nagy, hogy csupán a mindennapi étkezés, ivás és belélegzés révén hetente egy bankkártyányi műanyagot fogyasztanak el. Ennek hatására ma már nemcsak mikroműanyagok, hanem nano műanyagok is jelen vannak a testünkben, amelyek sokkal kisebbek, és képesek átjutni akár sejtek falán is, ami komoly aggodalomra ad okot. A legújabb kutatások például rávilágítanak arra, hogy ezek az anyagok komoly hatással vannak az emberi egészségre, és elősegíthetik a különböző betegségek kialakulását.
A műanyagok terjedése mellett fontos megemlíteni a szén-dioxid és más üvegházhatású gázok hatását is a környezetre. Az ipari forradalom kezdete óta az emberiség szén-dioxid kibocsátása folyamatosan nőtt, az elmúlt három évszázad során a légkörbe kibocsátott üvegházhatású gázok 90%-a pedig az elmúlt 70 évben keletkezett.
Az ipari tevékenységek, a szén- és fosszilis üzemanyagok elégetése egytől egyig hozzájárulnak az exponenciális növekedéshez. Az ipari fejlődés és az azzal együtt járó szennyezés következményeként pedig az éghajlatváltozás következményei is egyre nyilvánvalóbbá válnak, hiszen az elmúlt évtizedekben már számos szélsőséges időjárási jelenség figyelhető meg: a hőmérséklet emelkedése, az aszályok és az árvizek, melyek mind közvetlen következményei az emberi tevékenységnek.
A műanyagok és az üvegházhatású gázok problémája tehát szoros kapcsolatban áll egymással. Napjaink egyik legnagyobb kihívását pedig az jelenti, hogy a globális társadalom hogyan képes kezelni ezeket a problémákat. A fenntartható fejlődés és a körkörös gazdaság elvének alkalmazása feltétlenül szükségesek ahhoz, hogy a jövő generációi számára egy élhetőbb bolygót biztosítsunk. Az innovációk, a releávns tudományos kutatások és a tudatos fogyasztás is segíthetnek abban, hogy a műanyagok és az üvegházhatású gázok hatásait minimalizáljuk. Az idő azonban sürget, és minden egyes lépésnek fontos szerepe van abban, hogy a bolygónk megóvása érdekében hatékony megoldásokat találjunk a hulladékgazdálkodás és az éghajlatváltozás problémáira.
Megvalósítható-e a fenntarthatóbb társadalom?
Napjainkban egyre inkább láthatóvá válik az, hogy a jelenlegi folyamatok fenntarthatatlanok. Lehetőség van azonban arra, hogy csökkentsük az ember által a természeti erőforrásokra gyakorolt nyomást. Ennek érdekében azonban a komplex szemléletmód és a rendszerszintű gondolkodás kialakítása, valamint a fogyasztás és termelés újraértelmezése egyaránt szükséges. Az energiatakarékosság, a megújuló források ésszerű használata, valamint a lineáris gazdaság helyett a körfogatás erősítése egytől egyig hozzájárulhatnak egy fenntarthatóbb jövő megteremtéséhez.
A legfontosabb azonban az, hogy felismerjük: az emberiség jövőjét nem csupán az energiatermelési technológiák, hanem saját fogyasztási szokásaink és társadalmi értékrendünk is nagyban meghatározzák. Csak tudatos döntésekkel és hosszú távú tervezéssel érhetjük el a valóban fenntartható fejlődést.
Nem elég tehát pusztán a technológiai fejlesztésekre támaszkodni: szükség van a társadalmi és gazdasági modellek átalakítására is. Az oktatás, a közösségi részvétel erősítése és a hosszú távon történő gondolkodás egyaránt kulcsfontosságú szerepet játszanak abban, hogy az emberiség képes legyen alkalmazkodni az exponenciális növekedés kihívásaihoz, és egy élhetőbb jövőt biztosítson a következő generációk számára.
Az előadást tartotta:
Stumpf-Biró Balázs
Összeomlás-kutató, az éghajlatváltozás hatásait azonosító, és az alkalmazkodás folyamatát támogató Cassandra Program társalapítója. A mentális felkészülést fontosnak tartó Deep Adaptation (Mélyalkalmazkodás) mozgalom magyarországi képviselője, és a szemléletformálást segítő Betyáros Világ podcast alkotója, aki a Pannon Egyetem Környezettudományi Doktori Iskolájában a globális polikrízis jelenségének kibontakozását kutatja.
