A mesterséges intelligencia már nem csak a távoli jövő kérdése, hanem a jelenünk aktív formálója. De vajon mi történik akkor, amikor az már nem csupán egy eszköz lesz, hanem a mindennapi életünk természetes részévé válik? Kánai András előadásában egy optimista, ámde realista jövőképet ismerhetünk meg – egy olyan átmeneti korszak pillanatképein keresztül, amelyben már benne élünk, de még nem értük el a végső stádiumát.
Hol tartunk most: áttörések az AI és a biotechnológia határán
A jelen egyik legizgalmasabb fejleménye a Roche gyógyszercég új, Sequencing by Expansion névre hallgató technológiája, amely lehetővé teszi a DNS „kinyújtását”. Ennek köszönhetően olyan másolat készülhet az örökítőanyagról, amely kristálytisztán képes megjeleníteni a legapróbb részleteket is. A technológia olyan mértékű áttörést jelent, mintha egy elmosódott kézírásos füzetet tiszta, gépelt formában lennénk képesek újraalkotni. Ez az újítás leginkább a perszonalizált orvoslás fejlődésében játszhat kulcsszerepet: pontosabb diagnózisok, egyénre szabott terápiák válhatnak elérhetővé általa.
Ami még ennél is izgalmasabb, az az, ha ehhez a technológiához hozzákapcsoljuk a mesterséges intelligenciát – ahogy a gyógyszeripar egyre több szereplője már meg is teszi –, akkor valóban elérhető közelségbe kerül az, amit eddig csak álomként emlegettünk: nem szabványosított, hanem személyre szabott gyógyszereket, egyénre szabott kezelési stratégiákat alkothatunk.
Ez a folyamat pedig már túlmutat a technológián: a biotechnológia és az AI találkozása lehet a 21. század egyik meghatározó tudományos fordulópontja.
Átalakuló gondolkodás: kevesebb kritika, több prompt
Egy friss kutatás világosan rámutat arra, hogy az AI már most aktívan jelen van olyan szövegek létrehozásában, amelyekkel nap mint nap találkozhatunk, sok esetben pedig ezt észre sem vesszük. A kutatás során fogyasztói panaszleveleket, ENSZ dokumentumokat, sajtóközleményeket és álláshirdetéseket vizsgáltak, és az eredmények szerint:
- a fogyasztói panaszok 18%-át,
- a vállalati sajtóközlemények 24%-át,
- a kisvállalkozások álláshirdetéseinek 10%-át,
- és az ENSZ sajtóközleményeinek 14%-át már AI vagy mesterséges intelligencia és ember közösen írta.
A még megdöbbentőbb adat: 2025 elején még nem létezik olyan eszköz, amellyel 100%-os biztonsággal eldönthető lenne egy szövegről, hogy azt ember vagy egy algoritmus írta. Ez alapjaiban változtatja meg a szellemi munka világát: a tudásipar személyes jellege elhomályosul, és új etikai, jogi, alkotói kérdések merülnek fel.
Egy Microsoft által megrendelt tanulmány szerint az AI – különösen az olyan generatív eszközök, mint a ChatGPT – hatással van a gondolkodás struktúrájára is. A generatív eszközök használata csökkenti a kognitív erőfeszítést, ami első hallásra pozitívumnak tűnhet. Azonban a háttérben egy fontos változás zajlik: a kritikai gondolkodás szerepe lassan, de biztosan átalakul.
A klasszikus, forrásokra épülő, elemző gondolkodás helyett három új fókuszpont jelenik meg:
- A célok tisztázása – pontosan megfogalmazni, mit várunk az AI-tól.
- A kérések (promptok) finomítása – az interaktív folyamat során egyre pontosabb instrukciókat adunk.
- Az eredmények ellenőrzése – a végső kontroll, a validálás felelőssége még mindig az emberé.
Ez gyakorlatilag nem más, mint egy új írásműfaj, a promptolás kialakulása. Az emberek elkezdtek egyre tudatosabban kérdezni, irányítani a mesterséges intelligenciát, a generált válaszokat pedig beépíteni saját tudásukba. Ez rengeteg dolgot egyszerűbbé tesz, azonban újfajta terhelést is jelent a kreativitás számára: nem az írási készségünk fejlődik ugyanis, hanem a stratégiai kérdésfeltevésé.
Kánai András személyes tapasztalata is alátámasztja ezt a változást: az előadó elmondja, hogy míg a hagyományos, kreatív gondolkodás során füzetbe ír – szlogeneket, aprólékos ötleteket kidolgozva –, addig a gépi eszközöket főként kivitelezésre használja. Az analóg írás ugyanis lassabb, de mélyebb gondolkodást eredményez. Ez a megfigyelés pedig rávilágít egy fontos pontra: az eszköz, amellyel dolgozunk, nemcsak az eredményt, hanem a gondolkodási folyamatot is formálja.
Ez azt jelenti, hogy a jövő nemcsak új eszközöket igényel, hanem új típusú embereket is. Azokat, akik képesek értelmezni, irányítani, ellenőrizni és integrálni a mesterséges intelligencia által adott válaszokat a kreatív folyamatok során. A kritikus gondolkodás ilyen módon nem tűnik el, hanem átalakul egy újfajta ellenőrző, szervező, döntéshozó gondolkodássá.
A jövő már itt van – csak még nem mindenkihez ért el
A mesterséges intelligencia fejlődése, különösen a ChatGPT sikere, új lendületet adott a robotikának is. Kínai kutatók már jó ideje dolgoznak a mesterséges intelligencia által vezérelt humanoid robotok előállításán, bizonyos modellek pedig már 13-14 ezer dollárért el is érhetők. Ezek a gépek a mesterséges intelligenciának köszönhetően pedig már tanulni is képesek: nem kell őket programozni, elég, ha megfigyelik, mit csinálunk – például kávét főzünk –, és ők utánozzák, megjegyzik a folyamatot. Ez elsőre rémisztő is lehet, de technológiailag óriási ugrást jelent.
A technológiai változások ugyanis mindig egyfajta válaszként születnek meg az emberi igényekre, és ha elérhetővé válnak, gyökeresen átalakítják az életünket. Elég például az elektromosságra gondolni, ami lehetővé tette az éjszakai életet, függetlenített bennünket az évszakok és a természetes fény ritmusától. Egy egyszerű találmány, ami teljes társadalmi változásokhoz vezetett.
A DNS szerkezetének 1953-as felfedezése is forradalmi volt: azóta az orvoslást is másként látjuk, kódokat, információt keresünk az élet mögött. A Holdra szállás nemcsak technológiai bravúr volt, hanem politikai áttörés is, ami eldöntötte két szuperhatalom versenyét.
A számítógépek megjelenése az otthonokban szintén hatalmas lépést jelentett: a ’70-es években már klubokban, házilag összerakott gépeken dolgoztak rajtuk a fiatalok. Az otthoni számítógép megjelenése tette lehetővé az internet, az okostelefonok és sok más dolog megszületését. Egyetlen technológia ezer új elágazást hozott.
Az AI térnyerése: technológiai áttörések és társadalmi hatások a küszöbön
A mesterséges intelligencia alkalmazásai már nem csupán laboratóriumi környezetben léteznek – egyre több ágazatban jelennek meg kézzelfogható eredmények formájában. Az AI képes hatékonyabbá tenni a kutatás-fejlesztést, optimalizálni a gazdasági folyamatokat, támogatni az egészségügyi ellátást, és új távlatokat nyit az energetika vagy a gyártás területén is. Ugyanakkor társadalmi hatásai is egyre hangsúlyosabbá válnak, különösen a munkavégzés, az ember-gép interakció és az autonóm döntéshozatal terén.
A közelmúltban egy figyelemre méltó kutatási eredmény látott napvilágot, amely szerint mesterséges intelligencia segítségével olyan új molekulát sikerült létrehozni, amely gyógyszerként alkalmazható. Az AI rendszert az evolúciós biológia elveire alapozták, lehetővé téve, hogy a legígéretesebb molekulaszerkezeteket a „természetes szelekcióhoz hasonlóan” válassza ki. A fejlesztési ciklus így olyan tempóra gyorsult, mintha több százmillió évnyi természetes fejlődést sűrítettek volna egyetlen évbe – ez nem csupán hatékonyságot jelent, hanem minőségileg új szintet az innovációban.
Dél-Koreában a mesterséges intelligencia alkalmazásával sikerült jelentősen javítani a plazma viselkedésének előrejelzését is, így a kutatók több ezer fejlesztési ciklust tudtak lemodellezni töredék idő alatt. Ez az áttörés nemcsak a fúziós energia realitását hozza közelebb, de az energetikai kutatás egészét is új pályára állíthatja.
Kanadában a kórházi rendszerek már aktívan alkalmazzák az AI-t az intenzív osztályokon. Az algoritmusok képesek időben észlelni a beteg állapotromlásának jeleit, és még a klinikai tünetek előtt riasztani az orvosokat. Bár ezen a területen az emberi döntéshozatal továbbra is kulcsfontosságú, az ilyen rendszerek jelentős mértékben képesek javítani a reakcióidőt, ezáltal pedig a túlélési esélyeket – különösen a sürgősségi ellátásban.
A nagy nyelvi modelleken alapuló mesterséges intelligenciák ma már nemcsak egyszerű kérdésekre képesek választ adni, hanem komplex, érzelmi töltetű párbeszédeket is képesek lefolytatni. Egyes felhasználók arról számoltak be, hogy ezek az AI-alapú rendszerek empatikusabbnak tűnnek, mint egyes emberi terapeuták – mivel nem ítélkeznek, mindig „elérhetőek”, és memóriájuk alapján következetesen válaszolnak. Ez ugyan jelenleg még percepciós illúzió, de a jelenség új, eddig ismeretlen ember-gép viszonyrendszerek kialakulását vetíti előre.
2025 egyik várható meghatározó trendje pedig az AI-alapú “agent rendszerek” térnyerése, amelyek képesek önállóan végrehajtani olyan irodai rutinfeladatokat, mint az adatgyűjtés vagy a riportkészítés. Ezek a személyre szabható rendszerek jelentősen csökkenthetik az adminisztratív terheket, miközben magasabb hatékonyságot és pontosságot kínálnak a mindennapi munka során.
Két éven belül: elérhető közelségben az általános AI?
Egyre több szakértő osztja azt a véleményt, hogy az ún. általános mesterséges intelligencia (AGI) – amely több területen is képes kontextusban gondolkodni – már nem évtizedek, hanem mindössze néhány év távolságra lehet. A fejlődési görbe az elmúlt években exponenciálissá vált, ami azt jelenti, hogy egyetlen új kutatási eredmény is dominóhatással gyorsíthatja fel az AGI elérését. Ez alapjaiban változtathatja meg a tudásmenedzsment, a döntéshozatal és a munkaerőpiac struktúráját is.
Az amerikai Figure vállalat humanoid robotjai már gyakorlati bevezetésre kerültek, például a BMW egyik gyártóegységében. A korábban években tervezett fejlesztési ciklusokat az AI-alapú mérnöki modellezés annyira felgyorsította, hogy a gyártási integráció két évvel a vártnál korábban valósulhatott meg. Ez a példa jól mutatja, hogy az AI nemcsak szoftveres, hanem ipari környezetben is képes új dimenziókat nyitni.
Az Egyesült Államokban már megfigyelhető egy olyan felhasználói réteg kialakulása is, amely napi szintű döntéseit mesterséges intelligenciára bízza – a ruhaválasztástól egészen a pályaválasztásig. A multimodális MI-rendszerek lehetővé teszik a hangalapú interakciót, így ezek az „életvezetési tanácsadók” már nemcsak kényelmi, hanem identitásformáló szerepet is betöltenek. Ez a jelenség azonban komoly etikai és társadalmi kérdéseket vet fel a személyes autonómia, a mentális egészség és az adatvédelem jövőjéről.
A személyesség illúziója – vagy új társ?
A mesterséges intelligencia (AI) fejlődése tehát jól láthatóan nem csupán technológiai áttörést jelent, hanem alapjaiban változtatja meg mindennapi életünket, döntési mechanizmusainkat, emberi kapcsolatainkat, és a munka világát. Az AI alkalmazása túlmutat a gépi tanuláson vagy adatfeldolgozáson – egyre inkább társunkká válik a személyes és szakmai életben. A kérdés immár nem az, hogy „beengedjük-e” az életünkbe a mesterséges intelligenciát, hanem hogy milyen feltételekkel, bizalommal és szabályrendszerrel tesszük ezt meg.
A mesterséges intelligencia emberi hangon szólal meg, személyre szabott válaszokat ad, előzmények alapján predikciókat készít – és mindezt egyre természetesebb formában teszi. A Her című filmben bemutatott operációs rendszer, amelynek Scarlett Johansson kölcsönzi a hangját, már nem tűnik utópiának. Az AI nem csupán kiszolgál, hanem kommunikál, megjegyez, tanul – és egy idő után kötődni is látszik.
A személyes AI-asszisztensek előretörésével már most egyfajta „digitális társkapcsolat” jön létre. A gép hangja, reakciója, „figyelme” pszichológiai hatást gyakorol, és az érzelmi kötődés is megjelenik. Az emberek egy része már most is beszélget az AI-jával úgy, ahogy régen naplót írt – sőt, néha annál is mélyebben. Az emberi kapcsolatok így részben új alapra kerülnek: nemcsak emberek között, hanem ember és algoritmus között is értelmezhetővé válik az intimitás.
Az előrejelzés mint szolgáltatás – de ki dönt valójában?
Az AI egyik legnagyobb ereje a prediktív képességében rejlik. Amikor egy rendszer már nemcsak válaszol, hanem előre is gondolkodik helyettünk, az alapvetően változtatja meg az emberi döntéshozatal dinamikáját. Egy mesterséges intelligencia képes észre venni az ismétlődő mintákat – például azt, hogy minden májusban utazást keresünk Törökországba –, és javaslatokat ad, ajánlatokat gyűjt, opciókat szűkít. Miután éveken át ugyanazt a választ adjuk, felteheti a kérdést: „Döntsek helyetted?”
Ez az automatizált döntéshozatal hatékonyabbá teheti az életet – de felveti a kérdést is: mikor adjuk át a döntés jogát egy algoritmusnak? És mikor válik ez kényelemből függőséggé?
A munka világában ennek köszönhetően a mesterséges intelligencia egyre több feladatot képes elvégezni: dokumentumokat ír, adatokat elemez, ügyfélszolgálatot működtet, pénzügyi döntéseket modellez, sőt: kis szervezetek teljes működését is átlátja és optimalizálja.
A jövő tehát nem arról fog szólni, hogy egy AI „segíti” a vezetőket, hanem arról, hogy helyettük dönt, stratégiát készít, és visszajelzést kér. Egyes esetekben a mesterséges intelligencia már nemcsak eszköz, hanem szervezeti entitás – akár „digitális boardtag” is lehet. Ma már léteznek olyan rendszerek, amelyek vállalatirányítási döntésekhez is javaslatot tesznek.
Ugyanakkor ezzel párhuzamosan elindul egy ellenállási hullám is: az emberek nemcsak a munkájuk elvesztésétől félnek, hanem attól is, hogy elveszítik a kontrollt. A jövő egyik legfontosabb kihívása tehát az lesz: hogyan szabályozzuk az ember-AI viszonyt úgy, hogy az értéket teremtsen, de ne szorítsa ki az embert a döntésekből?
Egy változó világ állandó szükséglete: emberi kapcsolat és biztonság
Bármennyire is fejlődik a technológia, egy valami nem változik: az alapvető emberi vágyak. A biztonságra, a társas kapcsolatokra és az érzelmi stabilitásra való igény. Minden technológiai újítás akkor válik értékessé, ha ezekhez a szükségletekhez illeszkedik. Az AI is akkor lehet hosszú távon hasznos és elfogadott, ha ezt szolgálja – nem csak hatékonyságot, hanem empátiát, figyelmet és valódi segítséget képes nyújtani.
A kérdés tehát nem az, hogy a mesterséges intelligencia „jó vagy rossz”. Sokkal inkább az, hogy milyen környezetet, szabályrendszert és etikai keretet hozunk létre köré. Az AI tehát nem ellenség, hanem remek társ lehet a jövőben. Abban az esetben, ha tudatosan formáljuk a szerepét.
Összességében tehát a 21. század emberének legfontosabb döntése nem az lesz, hogy használja-e a mesterséges intelligenciát – hanem az, hogy milyen hatalmat ad neki. Rajtunk múlik, hogy társ lesz-e, vagy pedig uralkodó.
Az előadást tartotta:
Kánai András
Kreatív jövőkutató. 2014-től 2020-ig a Vodafone Magyarország belső kommunikációs szakértője volt, jelenleg a Meraki Marketing digitálismarketing-ügynökség B2B kreatívigazgatója.
2018 elején jelent meg a HVG Könyveknél a Holnap történt című tényirodalmi könyve, amely 5 science fiction jelenséggel foglalkozik.
